Megérkeztem

Kinézek az ablakon...percenként látom a repülőket, miként érkeznek s miként indulnak. Más nyelven beszélnek,innen tudom,hogy egy olyan helyen vagyok,ahol végre megtalálhatom a számításaimat.


Hol is vagyok?


Angliában


Bár,nem igazán volt idő a búcsúzásra, most a repülőteres dolgokra gondolok.!.el sem tudtam normálisan köszönni,mivel életemben először készültem a repülésre, így nem igazán vágtam,hogy mi a prodecújára ennek a folyamatnak. Így kb mindenkit néztem magam előtt,hogy ki mit csinál,mert annyira nem voltam képben a dolgokkal. De végülis,mint mindig mindent,túl spiláztam és nem volt olyan vészes az a repülés.Kezdjük ott,hogy beszálltam a gépbe.ÖÖÖ ..nem tudtam,hogy melyik az ülésem..mert még a számozást sem láttam.xD Na,akkor megkérdeztem valami faszit a gépen,valami Christ,hogy hol találom meg az ülésem.Gyors elhadarta angolul oszt értsd meg te magyar hülye!Mondom oké,ebből egy szót se értettem,még jó,hogy mutogatott az ablak fele.Aztán odaültem,ahová mutogatott a fickó.Beülök a székbe,nézem a csatot.most mi van?hogy kell ezt bekapcsolni?!Húzogattam jobbra balra a szíjat,de semmi.Mire rájöttem,hogy mi meg hogy,addig már a kis tévén ment a bemutató film,hogy hogyan kell bekapcsolni meg stb.Beült mellém egy angol faszi is,előttem pedig egy magyar csajszi volt,akit még a váróban szűrtem ki magamnak,hogy ha bajba lennék,tudjak kihez fordulni.Elkezdett felgyorulni a gép..maga a felszállás abszolút nem volt vészes,pár pillanatig érzi az ember csak,inkább a fülbedugulás az aggasztó szerintem.A gép miután elérte a segességet és a magasságot már az utazás eléggé unalmassá vált,nem is éreztél semmit sem,csak a búgást hallottad.Én a szárnynál ültem, az ablak mellett.Valahogy mindig is oda akartam ülni vagy fogalmazzunk úgy,hogy ott tudtam magam elképzelni,ha a repülésen járt az eszem.Jöttek a kiskocsikkal egyszer kajával egyszer piával/üdítővel.De hát én nem kértem semmit sem...túl ideges voltam. Előkaptam a táskámből az előreelkészített Nana mangáimat és olvasni kezdtem.Bár untam,mert már csomószor kiolvastam,de a repülés túl unalmas volt.Inkább az ablakon csüngtem és néztem lefelé a kivilágott városokra...Nagyon nagy szél volt,így a gép nehézkesen tudott leszállni.2x-3x is megfordult a gép..Ekkor láttam életem legszebb "tájképét". Valahogy úgy érezhettem magam,mint egy asztronóta a világűrben.Olyan közelről láttam  a teliholdat,hogy nincs rá szó.A telihold körbevilágította a felhőket és valami iszonyat gyönyörű volt,soha nem láttam még ennél szebbet.Már ezérte megérte felszállni a repülőre!!És miután a kis radar mutatta h Londonba értünk,kezdtem megörülni. Ám,de túl szép,hogy igaz legyen,a gép háromszor,négyszer körbefordult,mert nem tudott leszállni a nagy a szél miatt. A pilóta mondta h késni fog a járat,de azt hiszem,hogy ennyit nem említett,mert 15 perceről hadobált ...ahan...lett belőle három negyed órás késés XD a leszállás,gyerekek ..kemény volt..volt halálfélelmem rendesen..még a mellettem ülő angol hapsi is rám nézett kétségbeesett Mr. Bean arccal..na,ekkor már tudtam,hogy ez egy nem szokványos leszállás lesz.Sok szar után mégis sikerült letenni a gépet,örömmel éreztem és  hallgattam a kerekeket a földön,ahogy csak úgy csikorognak.hurrá.nem halltam meg...


A sztori folytatók később....