2014. február 17.

A folytatás

Az előző bejegyzésben kihagytam,hogy a landolást óriási taps zuhatag kísérte..minden tisztelet a pilótának,hogy sikeresen letette a gépet.Miután kiszálltam a gépből,azt hittem,hogy elvisz a szélvihar xD Tafttal fújtam be a hajam,de mire kiszálltam már semmi nem maradt a hajamból!!!.Na jó,ez egy hülye vicc volt.De bizonyítani tudom,hogy a hajad nagy szélviharban,gépből kiszállva nem marad úgy,ahogy! Közben a magyar csajszi segített,hogy mit, hogy kell,hol találom a poggyászomat stb.Felkaptam a cuccosomat és elindultam kifelé s ekkor megpillantottam bátyámékat....

Nagyon megörültem nekik:)

Utazás ide,ahol most vagyok.

Per pillanat egy Twickenham nevezetű városkában élek,ahol próbálok boldogulni.Igaz, a helyet még nem nyaltam körbe,csak félig meddig.De ami késik,az nem múlik.

Mi van még??

Ő...aki most jön ki Angliába,annak egy kicsit nehézkes a feladata,mivel nem megy már olyan könnyen,mint azelőtt.2014.januárjától változtak a szabályok.Nem fogadnak el a bankok referenciát,címet kell bizonyítani a bankszámla nyitáshoz..nem egyszerű dolgok ezek sajnos.

A mai jó hír,hogy hívtak egy cégtől,ahova szeretnék bekerülni.Életem első telefonos interjúra is megtörtént.Nagyon ideges voltam.Bár alig hallottam valamit,mert vártunk a buszra.Kérdéseket megértettem.Válaszolni is tudtam,így mondta a csóka,hogy személyes interjúra is bemehetek majd. A majd alatt szerdát értek.Jó messze kell majd menni innen,de én válaszhatok ki a helyszínt,ahol dolgozhatok.Közben egy másik céghez is megyek melózni jövőhét kedden.Zajlik az élet.Nem panaszkodom!Ahhoz képest,hogy pénteken jöttem ki,egész gyors minden de az ügyintézés szokás szerint lassú.....


2014. február 16.

Megérkeztem

Kinézek az ablakon...percenként látom a repülőket, miként érkeznek s miként indulnak. Más nyelven beszélnek,innen tudom,hogy egy olyan helyen vagyok,ahol végre megtalálhatom a számításaimat.


Hol is vagyok?


Angliában


Bár,nem igazán volt idő a búcsúzásra, most a repülőteres dolgokra gondolok.!.el sem tudtam normálisan köszönni,mivel életemben először készültem a repülésre, így nem igazán vágtam,hogy mi a prodecújára ennek a folyamatnak. Így kb mindenkit néztem magam előtt,hogy ki mit csinál,mert annyira nem voltam képben a dolgokkal. De végülis,mint mindig mindent,túl spiláztam és nem volt olyan vészes az a repülés.Kezdjük ott,hogy beszálltam a gépbe.ÖÖÖ ..nem tudtam,hogy melyik az ülésem..mert még a számozást sem láttam.xD Na,akkor megkérdeztem valami faszit a gépen,valami Christ,hogy hol találom meg az ülésem.Gyors elhadarta angolul oszt értsd meg te magyar hülye!Mondom oké,ebből egy szót se értettem,még jó,hogy mutogatott az ablak fele.Aztán odaültem,ahová mutogatott a fickó.Beülök a székbe,nézem a csatot.most mi van?hogy kell ezt bekapcsolni?!Húzogattam jobbra balra a szíjat,de semmi.Mire rájöttem,hogy mi meg hogy,addig már a kis tévén ment a bemutató film,hogy hogyan kell bekapcsolni meg stb.Beült mellém egy angol faszi is,előttem pedig egy magyar csajszi volt,akit még a váróban szűrtem ki magamnak,hogy ha bajba lennék,tudjak kihez fordulni.Elkezdett felgyorulni a gép..maga a felszállás abszolút nem volt vészes,pár pillanatig érzi az ember csak,inkább a fülbedugulás az aggasztó szerintem.A gép miután elérte a segességet és a magasságot már az utazás eléggé unalmassá vált,nem is éreztél semmit sem,csak a búgást hallottad.Én a szárnynál ültem, az ablak mellett.Valahogy mindig is oda akartam ülni vagy fogalmazzunk úgy,hogy ott tudtam magam elképzelni,ha a repülésen járt az eszem.Jöttek a kiskocsikkal egyszer kajával egyszer piával/üdítővel.De hát én nem kértem semmit sem...túl ideges voltam. Előkaptam a táskámből az előreelkészített Nana mangáimat és olvasni kezdtem.Bár untam,mert már csomószor kiolvastam,de a repülés túl unalmas volt.Inkább az ablakon csüngtem és néztem lefelé a kivilágott városokra...Nagyon nagy szél volt,így a gép nehézkesen tudott leszállni.2x-3x is megfordult a gép..Ekkor láttam életem legszebb "tájképét". Valahogy úgy érezhettem magam,mint egy asztronóta a világűrben.Olyan közelről láttam  a teliholdat,hogy nincs rá szó.A telihold körbevilágította a felhőket és valami iszonyat gyönyörű volt,soha nem láttam még ennél szebbet.Már ezérte megérte felszállni a repülőre!!És miután a kis radar mutatta h Londonba értünk,kezdtem megörülni. Ám,de túl szép,hogy igaz legyen,a gép háromszor,négyszer körbefordult,mert nem tudott leszállni a nagy a szél miatt. A pilóta mondta h késni fog a járat,de azt hiszem,hogy ennyit nem említett,mert 15 perceről hadobált ...ahan...lett belőle három negyed órás késés XD a leszállás,gyerekek ..kemény volt..volt halálfélelmem rendesen..még a mellettem ülő angol hapsi is rám nézett kétségbeesett Mr. Bean arccal..na,ekkor már tudtam,hogy ez egy nem szokványos leszállás lesz.Sok szar után mégis sikerült letenni a gépet,örömmel éreztem és  hallgattam a kerekeket a földön,ahogy csak úgy csikorognak.hurrá.nem halltam meg...


A sztori folytatók később....



2014. február 9.

A zene,ami megunhatatlan

Már kivittem jó párszor a Dishonored c. játékot,de valahogy a zenéjétől nem tudok megszabadulni. No,nem azért mert szar,épp ellenkezőleg! Zseniális!Annyira eltalálták,hogy a játék végén a stáblistát is végignéztem,csak ,hogy meghallgasam a zenét...



Persze,az akusztik verzió se kutya O.o


Ha már itt tartunk,akkor erről se feledkezzünk meg!

Fincsi Kajcsi - Banándelfin

A kreativitás kedvéért egy újabb kajcsi különlegességet hoztam Nektek,egy banándelfingot!Túl cuki ahhoz, hogy ne osszam meg itt :)