Poet hours

Mivel a blogom magába foglalja a kreativitást és a művészetet, még attól sem riadok vissza, hogy számomra ismeretlenek versét osszam meg. Főleg akkor , ha látok és érzek benne valamit, ami megfog. Így esett, hogy beleolvastam Palotai Lajos Frigyes verseibe, akinek pár versét szeretném veletek megosztani.

Veled nem lehet (hontalan)

Csillagok alá vetve sorsán mereng,
Számkivetve a létében fetreng.
Hátat fordító kéretlen szánalom,
Segítő jobb helyett elűzné egy tilalom.

Az embert lásd, s ne a szégyentelt képet.
Ki adhatja vissza a hitet, mit szívéből kitépett?
Hol kevés is sokat jelent, egy keveset bárki tehet,
De elfordulva észre sem veszed, hiszed, Veled nem lehet.

Utolsó könny

Szavakkal festett szürke képek,
Távolodó alakok, magára maradt lélek.
Egy kéz nyúl a semmiből, imára kulcsolva,
Kérően tekint az égre, fohászkodva.

Csak a hitét kaphatná vissza,
Csak jönne egy vihar, mi mindent elmosna.
Megrogyva, lelkét hallgatásra inti,
Szemébe az ég az utolsó könnyet hinti.

Árva

Láncra verve vergődik a sorsod
Fejet hajtani, nincs jobb dolgod
Üres tekintet, gyenge jellem
Nem küzd már a rabság ellen

Elmegy, nincs hova visszatérjen
Túl büszke, hogy mindig kérjen
Mégis szabad, te meg sorban állva
Nevetsz rajta, a világnak ő csak árva

Visszatérne a szép mesékhez
Emlék fűzi minden képhez
Szállna feljebb, hogy többet lásson
Olyan távol, hogy semmi se fájjon

Szemében még él a remény
Ez az élet, lassan túl kevés
Hüvös minden éjszakája
Nem tudja, holnap mi várja

Vállát nyomja a múltnak súlya
Lépne tovább, de visszahúzza
Felszakadnak régi sebek
Szenved tovább mások helyett

Forrás:  http://www.poet.hu/tag/palotai88